Decrescendo

2008 januárjában a pécsi Művészetek és Irodalom háza kiírt egy pályázatot "Kultmegálló" néven. A pályázat lényege az volt, hogy a pécsi köztereket (elsősorban a buszmegállókat és a hirdetőtáblákat) használják valamilyen kulturális célra. Az első évben (szintén pályázat keretében) versekkel töltötték meg a szürke reklámfelületeket, a második évben pedig a képregényt hívták segítségül, hogy a városképet színesítsék. Természetesen, (mint évek óta minden) ez is már az EKF-re való felkészülés jegyében zajlott. A pályázat hívószava a Pécs-patchwork volt, amiről anno senki nem tudta, hogy micsoda, de aztán a beérkező pályaművek mégiscsak találkoztak többé-kevésbé az ötletgazdák elképzeléseivel.

Pont akkoriban költöztem el Pécsről tíz és fél év után, úgyhogy a város nagyon elevenen élt még bennem. Soha nem volt titok, hogy életem legmeghatározóbb időszaka volt az ott töltött dekád, és - ha lehet így mondani - egészen bizalmi viszonyba kerültem a várossal. Meg voltak az eldugott helyeim, a padokról, virágágyásokról, kapualjakról visszakacsintó emlékek és ugyanúgy ismertük egymás ki nem mondott történeteit. Nem meglepő, hogy ilyen "háttérrel" feltétlenül pályázni szerettem volna, és különösen a szívemen viseltem a készülő képregény sorsát.

Rajzolónak ismét Henriket sikerül megnyernem, akivel a Whole car után ez volt az első közös munkánk, a beírónk pedig szokás szerint Uray Marci volt. Hogy minél autentikusabb legyen a képregény leutaztam Pécsre, és lőttem vagy 60 képet a sétatérről, a püspöki palotáról és az annak erkélyén álló Liszt Ferenc szoborról, amik alapján Henrik aztán elkezdhetett dolgozni.

A kész munkát néhány napos késéssel tudtuk csak leadni, de szerencsére elég rugalmasan álltak hozzá a szervezők, így ebből nem volt gond. Az persze megint más kérdés, hogy a pályázat végül kicsit félrement, legalábbis kommunikációs vonalon mindenképpen.

A legnagyobb tőrdöfés volt ezek után, amikor kiderült: nem a végleges képregényünket nyomtatták ki plakátméretben, hanem csak egy erősen béta-verzió volt, ami a megállókba került. Ehhez képest már szinte csak horzsolásos sérülésnek tűnt az az apróság, hogy a négyoldalas Decrescendo a város négy teljesen különböző pontján lett szétszórva (még én sem találtam meg minden oldalt!), így aki látta is, az sem értett belőle semmit.

 

/Forrás: http://www.pmh.hu/?page=galeria&galeria_azon=25/

Némi gyógyírt jelentett, amikor a 2008-as év végén Bayer Antal megkeresett minket (illetve, azt hiszem Henriket), hogy szívesen leközölné a képregényt a Nero Blanco Comix 3. számában. A sors különös fintora, hogy végül az NBC-ben sem a végleges anyag jelent meg. Végül a a Tikos Péter által indított pArt-vonal blogra került ki teljes pompájában a képregény. És most ide is.

Decrescendo /2008/

Szöveg: Árva-Szabó Péter

Rajz: Horváth Henrik

Betűk: Uray Márton