/rajz: samboga/
2010. január 22., péntek
2010. január 19., kedd
Girl powa!
Van még itthon is bőven húúúú a nap alatt.
Tondora Judit? Valaki? Hm?
Na, piszok gyorsan csekkolja le mindenki, ne kelljen kétszer mondani!
http://tondorajudit.blogspot.com/
Tondora Judit? Valaki? Hm?
Na, piszok gyorsan csekkolja le mindenki, ne kelljen kétszer mondani!
http://tondorajudit.blogspot.com/
2010. január 16., szombat
Tehetetlenségi erő
A legnehezebb az, amikor szorít a határidő, és én már mindent megtettem, és már "csak" meg kell rajzolni a képregényt, és már nem rajtam múlik, hogy lesz-e belőle bármi is. Részemről már csak a gyomorideg maradt hátra, amíg megkapom (ha!) a kész oldalakat, és nem tehetek semmit, kikerült a sorsom a kezemből.
Kedves rajzolók! Hazudjatok! Hazudjátok azt, hogy minden rendben lesz...
Kedves rajzolók! Hazudjatok! Hazudjátok azt, hogy minden rendben lesz...
2010. január 10., vasárnap
Decrescendo
2008 januárjában a pécsi Művészetek és Irodalom háza kiírt egy pályázatot "Kultmegálló" néven. A pályázat lényege az volt, hogy a pécsi köztereket (elsősorban a buszmegállókat és a hirdetőtáblákat) használják valamilyen kulturális célra. Az első évben (szintén pályázat keretében) versekkel töltötték meg a szürke reklámfelületeket, a második évben pedig a képregényt hívták segítségül, hogy a városképet színesítsék. Természetesen, (mint évek óta minden) ez is már az EKF-re való felkészülés jegyében zajlott. A pályázat hívószava a Pécs-patchwork volt, amiről anno senki nem tudta, hogy micsoda, de aztán a beérkező pályaművek mégiscsak találkoztak többé-kevésbé az ötletgazdák elképzeléseivel.
Pont akkoriban költöztem el Pécsről tíz és fél év után, úgyhogy a város nagyon elevenen élt még bennem. Soha nem volt titok, hogy életem legmeghatározóbb időszaka volt az ott töltött dekád, és - ha lehet így mondani - egészen bizalmi viszonyba kerültem a várossal. Meg voltak az eldugott helyeim, a padokról, virágágyásokról, kapualjakról visszakacsintó emlékek és ugyanúgy ismertük egymás ki nem mondott történeteit. Nem meglepő, hogy ilyen "háttérrel" feltétlenül pályázni szerettem volna, és különösen a szívemen viseltem a készülő képregény sorsát.
Rajzolónak ismét Henriket sikerül megnyernem, akivel a Whole car után ez volt az első közös munkánk, a beírónk pedig szokás szerint Uray Marci volt. Hogy minél autentikusabb legyen a képregény leutaztam Pécsre, és lőttem vagy 60 képet a sétatérről, a püspöki palotáról és az annak erkélyén álló Liszt Ferenc szoborról, amik alapján Henrik aztán elkezdhetett dolgozni.
A kész munkát néhány napos késéssel tudtuk csak leadni, de szerencsére elég rugalmasan álltak hozzá a szervezők, így ebből nem volt gond. Az persze megint más kérdés, hogy a pályázat végül kicsit félrement, legalábbis kommunikációs vonalon mindenképpen.
A legnagyobb tőrdöfés volt ezek után, amikor kiderült: nem a végleges képregényünket nyomtatták ki plakátméretben, hanem csak egy erősen béta-verzió volt, ami a megállókba került. Ehhez képest már szinte csak horzsolásos sérülésnek tűnt az az apróság, hogy a négyoldalas Decrescendo a város négy teljesen különböző pontján lett szétszórva (még én sem találtam meg minden oldalt!), így aki látta is, az sem értett belőle semmit.
Pont akkoriban költöztem el Pécsről tíz és fél év után, úgyhogy a város nagyon elevenen élt még bennem. Soha nem volt titok, hogy életem legmeghatározóbb időszaka volt az ott töltött dekád, és - ha lehet így mondani - egészen bizalmi viszonyba kerültem a várossal. Meg voltak az eldugott helyeim, a padokról, virágágyásokról, kapualjakról visszakacsintó emlékek és ugyanúgy ismertük egymás ki nem mondott történeteit. Nem meglepő, hogy ilyen "háttérrel" feltétlenül pályázni szerettem volna, és különösen a szívemen viseltem a készülő képregény sorsát.
Rajzolónak ismét Henriket sikerül megnyernem, akivel a Whole car után ez volt az első közös munkánk, a beírónk pedig szokás szerint Uray Marci volt. Hogy minél autentikusabb legyen a képregény leutaztam Pécsre, és lőttem vagy 60 képet a sétatérről, a püspöki palotáról és az annak erkélyén álló Liszt Ferenc szoborról, amik alapján Henrik aztán elkezdhetett dolgozni.
A kész munkát néhány napos késéssel tudtuk csak leadni, de szerencsére elég rugalmasan álltak hozzá a szervezők, így ebből nem volt gond. Az persze megint más kérdés, hogy a pályázat végül kicsit félrement, legalábbis kommunikációs vonalon mindenképpen.
A legnagyobb tőrdöfés volt ezek után, amikor kiderült: nem a végleges képregényünket nyomtatták ki plakátméretben, hanem csak egy erősen béta-verzió volt, ami a megállókba került. Ehhez képest már szinte csak horzsolásos sérülésnek tűnt az az apróság, hogy a négyoldalas Decrescendo a város négy teljesen különböző pontján lett szétszórva (még én sem találtam meg minden oldalt!), így aki látta is, az sem értett belőle semmit.
/Forrás: http://www.pmh.hu/?page=galeria&galeria_azon=25/
Némi gyógyírt jelentett, amikor a 2008-as év végén Bayer Antal megkeresett minket (illetve, azt hiszem Henriket), hogy szívesen leközölné a képregényt a Nero Blanco Comix 3. számában. A sors különös fintora, hogy végül az NBC-ben sem a végleges anyag jelent meg. Végül a a Tikos Péter által indított pArt-vonal blogra került ki teljes pompájában a képregény. És most ide is.
Decrescendo /2008/
Szöveg: Árva-Szabó Péter
Rajz: Horváth Henrik
Betűk: Uray Márton
2010. január 9., szombat
2010. január 3., vasárnap
Gőzplüss
Ismét Galaktikás steampunk pályázati anyag következik. Egy kis ízelítő Vincze Nórával közös, Gőzplüss munkacímen futó képregényből. (A Gőzplüssnél jobb nem jutott eszembe a leadási határidő előtt, azóta meg kezdem megszokni, szóval még az is lehet, hogy marad. Megjegyzem, sokszor éppen jó címet adni az egyik legnehezebb feladat.) Ha minden jól megy, Henrik (ki más?) betársul még kihúzónak.
Rajzfilmes stílusú, humoros, kalandképregényt találtunk ki, reméljük sikerül is megvalósítani. A főszereplő egy Arnold nevű kisfiú, és az ő -khm- módosított kisállatai lesznek, akik persze majd lekardoznak egy nagyon gonosz tudóst. Dióhéjban ennyi.
Itt az ötödik oldal vázlatát láthatjátok, amint éppen rátalálnak a három állatra: Flóriánra (mókus), Stefánra (hörcsög, bár lehet, hogy tengerimalac, én sosem láttam lényeges különbséget köztük :)) és Stellára (aranyhal).
Rajzfilmes stílusú, humoros, kalandképregényt találtunk ki, reméljük sikerül is megvalósítani. A főszereplő egy Arnold nevű kisfiú, és az ő -khm- módosított kisállatai lesznek, akik persze majd lekardoznak egy nagyon gonosz tudóst. Dióhéjban ennyi.
Itt az ötödik oldal vázlatát láthatjátok, amint éppen rátalálnak a három állatra: Flóriánra (mókus), Stefánra (hörcsög, bár lehet, hogy tengerimalac, én sosem láttam lényeges különbséget köztük :)) és Stellára (aranyhal).
/rajz: Vincze Nóra/
2009. december 30., szerda
Babona
A babona lényege az, hogy valójában össze nem függő dolgok között rejtett összefüggést tételez fel.
Jó négy-öt évvel ezelőtt karácsonykor a nagypapámat megleptem az Ördögszántotta hegy című könyvvel, mely baranyai mondákat, hiedelmeket gyűjtött össze a múlt század elejéről vagy még korábbról. A könyvet azután annak rendje és módja szerint én is elolvastam és azóta sem ereszt. A gondolkodásmód, a változatosság, a hit és a mese olyan erősen kapaszkodott belém, hogy évek óta tudom, nekem erről írnom kell. És évek óta csiszolgattam is magamban az ötletet, de egészen a steampunk pályázatig semmi konkrétumot nem írtam le.
Aztán puff, beütött a pályázat és úgy éreztem, hogy az ötletemet talán ki lehetne bontani a steampunk keretei között. Végülis nem lehet; az első rostán elvérzett a pályázat, de nem baj. Talán csak azt a hamis köntöst dobta le magáról a terv, amit sosem lett volna szabad ráaggatnom. Amit viszont biztosan tudok, hogy ebből is csak profitáltam. Nekiültem végre kidolgozni a "Babona" világát, megalkotni az első karaktereket és felépíteni egy bűnügyi történetet. Nagyon sok újdonságot kell megtanulnom, hogy működhessen a dolog: párbeszédek, átvezetések, szerethető karakterek... ezek egyike sem az én asztalom, de ettől csak még inkább motiváltnak érzem magam.
És a legjobb az egészben, hogy megismerkedtem Lugosi Istvánnal, a reménybeli rajzolóval, aki a pályázati bukta ellenére is kitartott mellettem.
Hamarosan kezdetét veszi tehát a munka, és Lángfi Róbert nyomozó útra kel, hogy szembenézzen egy bizarr kettős gyilkossággal és a természetfelettivel.
Jó négy-öt évvel ezelőtt karácsonykor a nagypapámat megleptem az Ördögszántotta hegy című könyvvel, mely baranyai mondákat, hiedelmeket gyűjtött össze a múlt század elejéről vagy még korábbról. A könyvet azután annak rendje és módja szerint én is elolvastam és azóta sem ereszt. A gondolkodásmód, a változatosság, a hit és a mese olyan erősen kapaszkodott belém, hogy évek óta tudom, nekem erről írnom kell. És évek óta csiszolgattam is magamban az ötletet, de egészen a steampunk pályázatig semmi konkrétumot nem írtam le.
Aztán puff, beütött a pályázat és úgy éreztem, hogy az ötletemet talán ki lehetne bontani a steampunk keretei között. Végülis nem lehet; az első rostán elvérzett a pályázat, de nem baj. Talán csak azt a hamis köntöst dobta le magáról a terv, amit sosem lett volna szabad ráaggatnom. Amit viszont biztosan tudok, hogy ebből is csak profitáltam. Nekiültem végre kidolgozni a "Babona" világát, megalkotni az első karaktereket és felépíteni egy bűnügyi történetet. Nagyon sok újdonságot kell megtanulnom, hogy működhessen a dolog: párbeszédek, átvezetések, szerethető karakterek... ezek egyike sem az én asztalom, de ettől csak még inkább motiváltnak érzem magam.
És a legjobb az egészben, hogy megismerkedtem Lugosi Istvánnal, a reménybeli rajzolóval, aki a pályázati bukta ellenére is kitartott mellettem.
Hamarosan kezdetét veszi tehát a munka, és Lángfi Róbert nyomozó útra kel, hogy szembenézzen egy bizarr kettős gyilkossággal és a természetfelettivel.
Lángfi Róbert nyomozó (karaktervázlat)
(Rajz: Lugosi István)
Gallina - vázlat
Itt egy újabb skicc sambogától, mégpedig a Gallina nevű robotról, aki... nos, ő egy igazi kis gerinctelen féreg. Lassan összeáll már az Elsők látványvilága és a rajzos forgatókönyv kidolgozása következik majd.
2009. december 25., péntek
Dalí és az idő
Az egész megint Henrikkel kezdődött. :)
Az úgy volt, hogy sikeresen pályáztunk 2008-ban az EKF felkészülés jegyében kiírt Pécs-patchwork pályázaton (erről az egészről majd máskor), aminek következtében meghívást kaptunk egy 3 napos workshopra, amire végül csak én tudtam elmenni (erről bővebben szintén máskor, megér egy jó alapos bejegyzést).
A workshop célja az volt, hogy két belga képregény alkotó Jean-Luc Cornette és Karo instruálásával 3 nap alatt készítsenek el a résztvevők egy-egy rövid képregényt, melynek a témája az "idő".
Mivel én voltam az egyetlen, aki teljesen híján volt bármiféle rajzkészségnek, ezért bár a forgatókönyvet és a vázlatokat megcsináltam, a képregény mégse készült el.
Aztán egy jó fél év elteltével (szintén Henrik közbenjárásával) megismerkedtem Matheika Gáborral, aki vállalta a két oldal megrajzolását, a végeredmény pedig a Panel 2. képregényes különszámába lett utólag befűzve. :)
Dalí és az idő
Ötlet: Árva-Szabó Péter
Rajz: Matheika Gábor
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)