Elsők

A napokban zárult le a Galakitka magazin steampunk témájú képregényes pályázatának első köre, ahol négy történettel képviseltettem magam, és ehhez nagy örömömre sikerült megnyernem négy kiváló rajzolót is, közöttük olyanokat is, akik eddig nem mozgolódtak képregényes színtéren. A négy történetből végül kettő maradt állva, de ennek ellenére a kiesett pályaművek rajzolói is megerősítettek abban, hogy tetszik nekik az adott elképzelés, és feltétlenül szeretnék tető alá hozni a műveket.

Itt és most az Elsők című - a pályázaton sajnos elhasalt - képregény rövid szinopszisát teszem közzé, és kiváló alkotótársam, samboga néhány karaktervázlatát.


Szinopszis

Egy olyan világban járunk, ahol a gőzrobotok kora már lejárt. Egykor ők voltak az első, önálló tudattal rendelkező, mechanikus, emberalkotta szerkezetek, de eljárt felettük az idő, technikailag túlhaladottakká váltak és kivétel nélkül leselejtezték, elfelejtették őket. Ezek az ütött-kopott régi robotok a hatalmas metropolisz Ónváros nevű pici negyedében élnek, hozzájuk hasonlóan leroggyant környezetben. A képregény elején néhány újságcikk és/vagy filmhíradó-részlet bemutatja, hogy mekkora szenzációnak számítottak anno az első gőzrobotok, hogyan ünnepelte őket az egész város, aztán hogyan fordultak szép lassan ellenük. Egy környezetvédő csoport a robotok elleni kampányba kezdett a túl magas károsanyag-kibocsátásuk miatt, és szép lassan felsorakoztak mögéjük egyre többen, míg végül a gyártásukat teljesen leállították, és mozgásterüket a régi óváros kihalt területére korlátozták. Eltávolításukat segítette egy másik lobbicsoport is, akik kifejlesztették a robotok egy új, napelemmel működő generációját, akik ellen már a zöldeknek sem volt kifogásuk. Ezek az új, csillogó és tiszta masinák látják el most a városi közfeladatokat, míg a régi bádogembereket gettóba kényszerítették.

Egy nap azonban felbukkan egy titokzatos ember(?), akit az Alkimistának neveznek el, és totális háborút indít a város, de legfőképpen az új típusú robotszolgák ellen. Rakétákat lő ki a sztratoszférába, melyekből sűrű, áthatolhatatlan fekete felhőréteg terjed szét az égen, mely szinte teljesen eltakarja a napot (csak halvány derengés szűrődik át), halálra ítélve ezzel a napelemes robotokat. Az emberek azonban úgy megszokták már a robotok segítségét, hogy nélkülük a város működésképtelenné válik. Váratlan lehetőség ez a gőzrobotok számára...

Az előzmények felvázolása után egy ónvárosi raktárépületben találjuk magunkat, ahol néhányan az Elsők közül mérlegelik a helyzetüket, és arról tanakodnak, hogyan lehetne továbblépni a kialakult helyzetből. Van aki lelkesedik és abban bízik, hogy újra az emberek kegyeibe tudnak férkőzni. Mások közönyösen szemlélik az eseményeket, beletörődve sorsukba. Megint mások az elhatalmasodó káoszt látva bosszút akarnak állni az őket félreállító emberiségen.



A történet a mozgalmas előzmények ellenére is csupán egy néhány szereplős kamaradráma marad, minimális akcióval, ahol a szereplők tetteinek mozgatórugói és a helyzetre adott reakcióik viszik előre a cselekményt.

Karaktervázlatok:

Caecus - A Pretoriánus Gárda tagja, de a gőzrobotok vezetőjének,

Praetornak a legnagyobb ellenlábasa. Nem képes megemészteni mind a

mai napig a tényt, hogy az emberek mellőzték a fajtáját.

Gladius - A Pretoriánus Gárda tagja, Praetor személyi testőre.

Brutális erejű gőzrobot, ugyanakkor meglehetősen szolgalelkű.

Faber - A Pretoriánus Gárda tagja, Praetor segítője, aki a Gárda

ellátmányáért felelős. Megfontolt, precíz, konfliktuskerülő személyiség.

A Pretoriánus Gárda logója.

Homo homini lupus est.